Ha végigmész bármely vietnámi városban ennivalót keresve, olyan érzésed támad mintha az IKEA kínai változata, indokolatlanúl túltermelt, gyerekekre méretezett, műanyag székeit mind Vietnámban szórta volna szét. Sámli paradicsom. Fájós lábúaknak vagy hátúaknak nem ajánlom!
A jó hír, hogy ez a kényelmetlen görnyedés megéri, mert szinte garantált, hogy az itt felszolgált étel finom, ízletes lesz. A legtöbb ételben egyszerre van meg a sós, édes, savanyú és csípős ízek kombinációjára. Eddig nem sokat tudtam a vietnámi kajákról, de 3 hónap után elmondhatom, hogy abszolút rajongója lettem.
Több okból is,
- Szinte semmi nem volt égetően csípős, mint Tájföldön, de minden asztalon volt chili szósz annak aki szereti,
- szinte minden kajához – vagy kajában – található saláta, uborka és friss fűszernövények (pl. mentalevél, koriander, bazsalikom),
- nem spórolnak a mogyorón
Érdemes figyelembe venni, hogy Vietnám egy hosszúkás és nagy méretű ország és minden részén vannak helyi specialitások, ebből kifolyólag, nem minden vietnámi ismeri mindegyiket és nem mindegyik ételt találod meg mindenhol.
Nekem az abszolút kedvenceim a Phở levesek, Bún thịt nướng és Cao Lầu voltak.
A jó ízektől felbátorodva, megkóstóltunk egy-két extrém ételt is, amiről temészetesen készítettünk videót. Ha érdekel, nézd meg itt.

Phở leginkább az otthoni húslevesre emlékeztetett, valójában hasonlóképpen is készül, csak itt rengeteg rizstésztával, szójacsírával és frissen vágott zöldség és fűszer levelekkel tálalják. Persze a fűszerezése kicsit más, de egy esős vagy hideg napon ugyanúgy felmelegíti az ember lelkét 🙂 A legjobb Pho (phở bò) amit ettem hajszálvékonyra szeletelt marhahússal és savanyított kishagymával és fehérretekkel adták. Pedig én nem is nagyon szeretem a marhahúst…Úgy általában a legjobb Pho-kat útszéli, a családi ház előterében elhelyezett miniatűr műanyag sámlikon ettük. Sokszor nem is szolgáltak fel más, csak a levest.
De ez jellemző egész Vietnámra. Rengeteg útszéli vagy a folyópart mellett, járdán “felállított” étterem (ha három műanyag asztal és a hozzá való hokedliket étteremnek lehet nevezni) csak egy-két ételt árul. Sokszor az italt hungarocel hűtőládákban tartják és ezért limitált a választék. De a zöld tea szinte garantált. Legtöbbször egy kancsó és pár pohár már az asztalon van és folyamatosan újra töltik. Bár ezzel vigyázni kell, mert a legtöbb helyen nem mossák el a poharakat, csak kiöblítik teával… Hát igen, Vietnám nem finnyás embereknek való!

Bun thit nuong 40-60e VND

A Bún thịt nướng, hideg rizstészta és saláta ágyon, mogyorós szósszal betakart, húsos csemege.
A Bún chả Ha Noi majdnem ugyanaz, csak itt húspogácsákat adnak, fokhagymás-chilis szósszal.
És akkor ott van még a Nem nướng ahol tészta helyett rízspapírt kapsz, amibe bele csavarhatod a húst, salátát és vékonyra szelt zöldségeket kedved szerint, majd bele mártogathatod a fincsi kis mogyorós szószba amit hozzá adnak.

A Cao Lầu Hoi An-i specialitás, nem is láttam máshol, viszont Hoi An-ban minden sarkon árulják. Állítólag a különlegességét a tészta adja, amit úgy készítenek, hogy összekeverik egy ősi, helyi kútból mert vízzel az őrölt rizst és tüzifahamut. Én ebben nem vagyok biztos, de azt tudom, hogy nekem nagyon ízlett a finom szósz a tányér alján, megrakva vastag rizstésztával és helyi fűszernövényekkel és mindez megkoronázva ropogós töpörtyűszerűséggel. Még most is összefut a számban a nyál.
Az árak nagyon változóak attól függően, hogy mennyire túristás helyre tér be az ember. A főbb látványosságoktól pár utcával arrébb akár fele annyiba is kerülhet.

Mindenképp meg szeretném említeni az édességeket, amik merőben eltérnek a mieinktől. Persze itt is van fagyi, palacsinta és sokféle gyümölcs sali, csak valahogy mégsem ugyanolyanok. Az utcai árusok palacsintája banánnal van töltve és sűrített tejjel van leöntve miután egy wok-szerű serpenyőben kisütik olajban. A kedvencem a kókuszreszelékkel töltött palacsinta kosárkák voltak. Meglocsolva csokis szósszal. Nyami!

Bár nekem nem ízlett, a helyiek nyilvánvaló kedvence a Chè Ba Mau. Nálam a baboknál bukott meg a dolog. Bár nem muszály babot kérni bele, de akkor nem sok opció marad, csak zselé kockák és kókusz golyócskák, amit leöntenek vmi édes löttyel és kókuszlével.
Vagy ott vannak a mindenféle Babos szósszal töltött pékáruk, meleg (és agyon cukrozott) szójatejjel vagy tejes, zselé kockás teával fogyasztva – fúj. Én szeretem a babot, de nem édességként! Bár ez csak ízlés kérdése.
Amit mindig szívesen vettünk, mert itt igazán finom volt, az az ananász, a kaktuszgyümölcs vagy sárkánygyümölcs és a görögdinnye. A Guava sem volt rossz, de a banán nagy csalódást okozott, más az íze.
Rengeteg más ételt is megkóstoltuk, de sajnos már nem emlékszem mindegyiknek a nevére, és van egy pár amit csak képekben mutatnék be.


Amit kihagytam, azok a tengeri herkentyűk. Sajnos egyikünk sem szereti őket, pedig itt aztán volt választék. A ráktól a polipig, minden amit ki tudtak halászni.
Amit szintén nem kostóltunk meg, az a csiga, béka, kecske, macska, fürj, patkány és kutya hús. Ezekhez valahogy nem volt gusztusunk… De a szöcskét kipróbáltuk és nem volt rossz.
Egy kedves vietnámi barátunk fogalmazott így „A vietnámi ember mindent megeszik ami mozog, kivéve egymást”. Elhittük neki.
Egy biztos, hogy rengeteg finomságot rejteget Vietnám! Csak ajánlani tudom. Máris hiányzik!